Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fotogén

, 65 olvasás, Bánfai Zsolt , 9 hozzászólás

Elmélkedés

árnyékomba tegnap beleálltam,
hogy jól lássam a fényt,
melyben nem vagyok jelen –
vagy a hiányomat lássam ott,
ahol arra emlékezem,
milyen volt a múlt,
a diafragmán átégett
néma történelem.

gondolkodtam, miből építünk falakat
ha idő nincs, mindez csak illúzió –
kételkedem…
és ha sodródok, mint túlexponált pillanat
átlépek-e magamból az énbe –
jelenből a fénybe, mert ez volna jó –
látom-e belül azt, mit kívül rögzít
egy jelenkori fényérzékeny stúdió?

tükörben fényképeztem magam:
de hogy elkapjam az arcomat,
fénysebesen kellett tennem,
különben a jelen már nem az –
s a tükörnél csak álltam,
nem ment, bár exponáltam –
a pillanatot rögzítettem, nem a valót.
a felvételen tehát más van –
vagy legalábbis másnak látszik.
akkor akit látok,
biztosan nem vagyok az.

de akkor te kit látsz?
és ki az a másik?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Bánfai Zsolt
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 5
Kereső robot: 23
Összes: 35
Jelenlévők:
 · aron
 · boszorka
 · Destiny
 · dgcsobanczi
 · marisom


Page generated in 0.0511 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz