Megírtam magamnak a babért.
Erős, telt, és méregzöld
a meggybabér-levél, az udvar
szemetes sarkából figyel,
alszik, és ébred.
Látja jól, ha nem dolgozok,
csak folyton lógok;
odafigyeltem jobban,
s rájöttem, jó az, ha dicsér
engem; az ő képe csak álaŕc,
semmit nem ér el vele,
az igazit nem kapja meg,
én pedig nemcsak meggybabért
szereztem, de a híres, neves,
kitüntető babért ismegnyertem.