Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szomorú tavasz

, 30 olvasás, starics ibolya , 2 hozzászólás

Anyák napja



El jött a tavasz,
csendesen lépett
a kicsi szobába,
fénye felcsillant
kék szemed
fáradt sugarában.
Kinyitottam az ajtót,
ablakot kitártam,
s a kert szerényen
belépett, a betegszobába.
Tavaszi szellő lágyan
tincseiddel játszott, ,
egy madár a diófa
ágon, búcsú dalt trillázott.
Elmentél a tavasz fényében,
messze, fel, az ég kékjébe,
elfogyott élted,
a tavasz eljött érted.
A szél, a kert, s egy árva
virág szál, bennük lágyan
feloldódtál.
Szemed színe a nyári
ég kékje, hajad pihe fehérsége
bárányfelhők göndörsége,
mosolyod, a nap szelíd fénye.
Bennük élsz tovább, s leszel
a tavasz tündére.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Anyák napja
· Kategória: Vers
· Írta: starics ibolya
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 19
Jelenlévők:
 · zitaolah


Page generated in 0.0398 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz