Navigáció


RSS: összes ·




Vers: markolástalan

, 393 olvasás, aron , 12 hozzászólás

Gondolat

A barackfaág illó füstjét ki
vigasztalja meg, s minek?
Tüzet raktam,
hogy üdvözöljem a telet,
eljött,
földes ásóval lecsapkodta ujjaim.
Hófehér csontjain üszök.
Most - ha nem fogod
csuklóm -,
hogy szorítsalak, kölyök,
így, markolástalan?
Csak állsz nevetve tenyeremen,
nem féled a jégfogú szelet.

Igazad van,
lehet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: aron
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 167
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 186
Jelenlévők:
 · gazzo
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.3094 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz