A barackfaág illó füstjét ki
vigasztalja meg, s minek?
Tüzet raktam,
hogy üdvözöljem a telet,
eljött,
földes ásóval lecsapkodta ujjaim.
Hófehér csontjain üszök.
Most - ha nem fogod
csuklóm -,
hogy szorítsalak, kölyök,
így, markolástalan?
Csak állsz nevetve tenyeremen,
nem féled a jégfogú szelet.