Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Utak

, 45 olvasás, Bánfai Zsolt , 6 hozzászólás

Sajgó lélek

az elsőn már mindenki átjött,
a másikon sokan elmentek.
a kettő között a mocsokban
fehér bárányok menetelnek.

sokáig azt hittem, hogy az összeset
ismerem – a félelem égő nyomait,
utakat, bárányokat és a mennyek
porban vonszolt, néma szobrait.

vesd le hát végre te is, kedves,
mit rád varrtak a lassú évek.
itt feszülök én is, hisz’ látod –
mint öblös törzsén a fakéreg,

árnyékom lassan feledésbe vész,
alattam csak felfoghatatlanság
és korom – mindig kevesebbet értek,
pedig egyre többet gondolkodom.

míg az igazság fényes síkokra csábít,
itt csontokból emelnek katedrálist.
ismerj meg, s nem látsz majd rabnak –
egy napon felnövünk halhatatlannak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Bánfai Zsolt
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 23
Regisztrált: 3
Kereső robot: 14
Összes: 40
Jelenlévők:
 · Bánfai Zsolt
 · Destiny
 · hazugsagok
 · Romuald


Page generated in 0.1181 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz