Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az Ő emlékére

, 82 olvasás, eszgyé , 3 hozzászólás

Megemlékezés

Nem alkuszom régen.
Épp eleget vártam,
udvaroltam néhány
boldog perc előtt.
Színmosollyal szépen
medvetáncot jártam,
cirkusz bolondjaként,
míg szívemen lőtt.

Nem alkuszom régen.
Édesgetni jókkal,
elhitetni csókkal
volt idő elég.
Szavak gyönge selymét
rőt kötéllé fonni,
s elejteni véle,
óh, nem volna szép!

Nem alkuszom régen.
Én utamat járom,
felkelő Nap színe,
s hajnal ébren ér.
Múlton, ha mélázom,
lelkemben, ha fázom,
tulipános kendőt
viheti a szél!

Nem alkuszom régen.
Múló napok sorra
kérve kérik egyre,
tagadjam meg őt.
Szabadon eresztve -
reppenj, színes lepke -
nem állítom többé
meg a büszke nőt.

Nem alkuszom régen.
Csodák már elmúltak,
de ha erre járna,
suttognám nevét.
Hamvas combja eltűnt,
hétköznapba szürkült,
éjfekete őrzi
sejtelmes szemét.

(Au) 2019. 04. 22.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: eszgyé
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 27
Jelenlévők:
 · alfabata
 · ariel
 · GoldDrag


Page generated in 0.0508 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz