Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elmúlás

, 42 olvasás, Magyar Anita , 1 hozzászólás

Halál



Ha hirtelen halsz,
talán nem fáj annyira,
nem tompít a vég szaga.
Benned vájkál
a halál méregfoga,
ízekre bomló rostjaid
felszívódnak a szikkadt erekben.
Zárt szemekben elkorhad a fény,
erős zajt elmossa az alkonyat,
napsütésbe mártott arcod
világítja meg a sötét falakat.
Lejáró idő...
Megállt az óra mutatója,
rózsa virága földre dőlti fejét,
elsüpped a humuszos talajba.
Nem teher már súlya a szárnak,
harántba törve, viharos széllel
eleme fészket építő madárnak.
Mozdíthatatlan pillanat
csendes függönye árnyékolja
a tegnapot...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: Magyar Anita
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 23
Jelenlévők:
 · GoldDrag
 · gszabo


Page generated in 0.0383 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz