Ha hirtelen halsz,
talán nem fáj annyira,
nem tompít a vég szaga.
Benned vájkál
a halál méregfoga,
ízekre bomló rostjaid
felszívódnak a szikkadt erekben.
Zárt szemekben elkorhad a fény,
erős zajt elmossa az alkonyat,
napsütésbe mártott arcod
világítja meg a sötét falakat.
Lejáró idő...
Megállt az óra mutatója,
rózsa virága földre dőlti fejét,
elsüpped a humuszos talajba.
Nem teher már súlya a szárnak,
harántba törve, viharos széllel
eleme fészket építő madárnak.
Mozdíthatatlan pillanat
csendes függönye árnyékolja
a tegnapot...