Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Halál
    5. ›
  5. Elmúlás

Vers: Elmúlás

, 118 olvasás, Magyar Anita , 1 hozzászólás

vers, versek, halál, gyász, elmúlás, enyészet, végzet,

Halál



Ha hirtelen halsz,
talán nem fáj annyira,
nem tompít a vég szaga.
Benned vájkál
a halál méregfoga,
ízekre bomló rostjaid
felszívódnak a szikkadt erekben.
Zárt szemekben elkorhad a fény,
erős zajt elmossa az alkonyat,
napsütésbe mártott arcod
világítja meg a sötét falakat.
Lejáró idő...
Megállt az óra mutatója,
rózsa virága földre dőlti fejét,
elsüpped a humuszos talajba.
Nem teher már súlya a szárnak,
harántba törve, viharos széllel
eleme fészket építő madárnak.
Mozdíthatatlan pillanat
csendes függönye árnyékolja
a tegnapot...

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: Magyar Anita
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 2
Kereső robot: 15
Összes: 34
Jelenlévők:
 · ferenczvicus
 · varadinagypal
Page generated in 0.041 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz