Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Sajgó lélek
    5. ›
  5. Rideg-fényben, elmerült-lélek.

Vers: Rideg-fényben, elmerült-lélek.

, 50 olvasás, VDavid , 2 hozzászólás

vers, versek, sajgó, bánat, lélek, bú, búbánat, szomorúság, fájdalom,

Sajgó lélek



Nyughatatlan lelkem
sokszor magamban,
nem keresem s nem lelem.

Éjjeli napfény, követi lépteim
az aszfalt rideg-tengerén,
s a szeméttel hintett felszíne...

Egy üres oldal,
a füzetben, mibe véremmel írott,
s lelkem a szívemmel..

harcot vívott,
s hogy magam védhessem.
jelenem az időből falakat emelve.

Kapaszkodva szerekbe,
boldogságot kutattam!
s bele vesztem, bódultan.

De indok volt csupán
hogy fájdalom
el nem ér a Hold udvarán.

De tévedtem!
Mikor azt hittem,
fájdalmam majd enyhül.

S téved,
Ki, mimikátlan arccal,
szürke szemekkel a föld felett
nem lát már mosolyt,
csak könnyeket.

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: VDavid
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 2
Kereső robot: 6
Összes: 21
Jelenlévők:
 · gszabo
 · PiaNista
Page generated in 0.0404 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz