Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Aρτεμις

, 147 olvasás, GoldDrag , 10 hozzászólás

Misztikum

Horizont ívet lélegezz lelkembe, Kozmosz,
zenitre függő tekintetben égő Napot.

"Apollón, kezedben ihlet, szívedben magány.. "
Szivárvány szemeid érintő tenyerem
holdamra fest írisz-színeket, benned parány
pupillává szűkülő érzéki szó vagyok,
vibrálom lényeged, égisz sóhajod,
vizekben tükröződő álmodat.

Fejed mellkasomra hajtod, s múzsád nevét
kimondva, feszülő íjra vont vesszőt old el kezem.
"Artemisz" sóhajodra rezdülök idegként,
nimfa húrokat penget lant-tekintetem:
"Csupasz mosolyodra vágyat, örök-talányt rajzol,
csillagruhában sétál kertjeimben szép Uránia.
"

Horizont ívet lélegzek lelkemből, Kozmosz,
S zenitre függő tekintetemben égő Napot.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: GoldDrag
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 7
Kereső robot: 15
Összes: 40
Jelenlévők:
 · Divima
 · Fatyol
 · Kavics
 · Kovács Sándor
 · PiaNista
 · Ravain
 · Sutyi


Page generated in 0.0518 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz