Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lélek-fészek

, 55 olvasás, VDavid , 1 hozzászólás

Sajgó lélek



Sajgó métely
sár-lavina, tűz-fészek
s nem egy állom,
a valóság
miben élek.

Félek!
ha léket kap,
s ha a szél már bele nem karol,
porrá lesz a testem,
s lelkem elárvul - kicsorbul.

S ha az élet sziklás peremén,
vérem dermedten
s feketén, megfagyasztja a napot
taszítva árnyékba, a múltat és holnapot.

Hisz mosolyod hozhat,
számomra szebb napot,
és csak csókod adhat reményt,

Hogy nem egy múló holnap leszek,
ki árnyékot se vet,
s nem csak egy ember,
ki angyalodként elbukott...

S nem hagyva mást szívedben
csak könnyeket s haragot.
Csak az igaz szerelmünket.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: VDavid
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 17

Page generated in 0.0357 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz