Csak személyim tudja éveim számát,
csak tükröm hazudik arcomra ráncokat,
annyi születésem, elmúlásom volt már,
hogy nem volt időm felnőni soha.
Őszülő gyerekként – ifjú öregként,
jó lenne hinni,
hogy ez a néha kegyes,
kurva élet csak játék és mese,
végül mindig boldog a vég,
még hiszékeny vagyok,
cseppet infantilis,
de nem demens még.