Navigáció


RSS: összes ·




Vers: korom

, 238 olvasás, aron , 32 hozzászólás

Gondolat

Arra ébredtem, hogy
almákat teremtél vállgödreimbe.
Van idő,
suttogtad, ez még nem vihar,
csak szellő lengedez,
ha ágaidba mar, foglak-e?

(Ne nézz le
átlyukasztott tenyeremre!)

Fázol, ugye?
Ágaid közt éri hajam a dér,
e ledér tél mind elvitte rongyaim,
nem merek lángokat imádkozni köréd,
hogy felmelegedj,
a korom megfestené leveleid.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: aron
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 4
Kereső robot: 13
Összes: 29
Jelenlévők:
 · alfabata
 · ariel
 · boszorka
 · Szati


Page generated in 0.0437 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz