Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Zuhanni

, 123 olvasás, boszorka , 10 hozzászólás

Bánat

Becsaptam az ajtót
magam mögött
a kilincsen bőrcafat
fényesre kopott
szemem árkában a harag
régi ismerős már
rosszízű lepedékbe fulladt
a ki-nem-mondott szó
pedig örömmel
öltöztem valósnak hitt maskarába
álmomban bútorokat tologattunk
de az ébredés keserű rutin
eszkábált pallón inog
az értelmetlen öntudat
most nem tudok dönteni
rajtam áll mi lesz
akarok-e veled ugrani.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: boszorka
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 27
Jelenlévők:
 · GoldDrag
 · Napsugár


Page generated in 0.0412 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz