Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Imago (Kintsugi versek)

2019-04-17 08:00:01, 122 olvasás, GoldDrag, 13 hozzászólás

Mint haldokló Nap
dobja le magáról a testem
pusztuló anyag köré épült lelkemet.
Zavaros énképem sorvadó szívizma
érintetlen szavakra dobbant
végső perceket.

Időfára feszített genom-térképem
eredő karma-alakzat lánc
irányvektora.
Távolodó táj:
Emlékszálak közé merült arc
kontextus kísért régi álom-kópia.

Eliramlok fej-nehéz füstömbe zárva
mosolyt hajlít virágra szemem,
gyertyán hangokat.
Égi kohóban
izzó fény-íveket kovácsol
sznob kényű egómba zárt sulyok gondolat.

Ars poetica

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ars poetica
· Kategória: Vers
· Írta: GoldDrag
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 28

Page generated in 0.042 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz