Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nagymama

, 95 olvasás, Magyar Anita , 10 hozzászólás

Megemlékezés

Látta felkelni a napot,
barázdás szemén selyemtükör,
üregében könnycsepp ringadoz'.

Mélyről törő sóhaj,
leheletgőz présel hangot
cserepesre tört ajkain.

Parányi kriptonit darab
eret szorító hörgő garaton,
gyöngykristály torkán akadt.

Homlokán hamvas kéz simul,
szikkadt bőrre tapad,
vén arcán redőtakaró.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Magyar Anita
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 20
Összes: 31

Page generated in 0.0237 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz