Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A konzervatív meg mer szólalni

, 531 olvasás, Fatyol , 20 hozzászólás

Düh

Avíttas vagyok,
a lila nincs a nézőpontban,
ha érted, amit írok,
kredenc penész-enyész,
konyharuha-turka,
jó lesz valamire,
nóta-sorba dörgölöd.
De nem érted, hogy nem kell mátrixban írni,
hogy értsem, te is tudsz sírni.
Egyszerű mondat, és szép
alany, állítmány tárgy, s ha rímet nem találsz,
fonod a kínod sorba, a megmondóba,
hogy ezt így kell, lököd Petőfit, Juhászt, és Józsefet
oda, ahol éppen jó neked:
talonba, mert te friss vagy, üde, és szar,
és az sem ért meg, aki világra szült,
de a lényeg, hogy senki sem ért meg téged,
így te vagy a különleges, aki feltalálta az űrt.
Az egyetemleges nulla, a középpont.
Ott a pont. A nemtelen,
a mindent befogadó színtelen.
A nő, és férfi sehol, a nulla, a zéró tarol,
te vagy az, aki meg sem próbálta,
te vagy, aki az évezredes erkölcsi rendet - szanálta.
és ott vagy, ahol kezdted: a nullánál.
Semmi vagy. A hullánál is kevesebb.
Tömegben sok nulla, mögötted sok hulla:
meg nem született magzatok,
sok sületlenség, mind hangzatos,
de a józan paraszti ész magas még,
nem érted, és az ész lesz a kreténed.
Nem tanulsz, mert te tudod: A semmit,
amire ráhúzod, hogy alap, a kegybanki alapkamat,
mert fel sem fogod, a Mátrix nem hazudott.
Te vagy az az agytalan, lelketlen barom,
akire áhítozott a hatalom.
Gondolatod nincs, mert honnan volna,
ez olyan, mintha a halott hullaszállítót tolna.
Pulyka vagy a Karácsonyi menün,
de fel sem tűnik az alma a szádban,
fontos mellék vagy a kibaszásban.
Anyádat, apádat köpöd,
mert biológiailag ez egység kiköpött,
azt gondolod, te csak az eredménye vagy a násznak,
és téged valahol csak kihalásztak.
Mindent megkaptál készen, de apád, meg anyád volt észen,
ne tudd meg mi az, hogy fájni, fájni,
mi az, hogy érted megpróbálni.
És ők a nácik, a szemetek, a mocskok,
mert nem tolták elétek, amitől fostok.
Befogadsz mindent te barom, és fogalmad sincs arról,
hogyha akarom, megkapom,
ha küzdök érte, és érzem, hogy megérte.
De te csak nyávogsz, és bégetsz, mert nem tudod mi az,
amikor egy falat ételt csak remélhetsz,
neked küzdés az, hogy megvedd
amit nyugaton a túltenyésztett megvet.
Vagy akkora ökör, hogy nem kell a hazádba a hazai ököl,
te vagy annyira barom, hogy hajolj, ahogy az idegen hatalom
hajt téged, te vagy nő létedre a saját feleséged.
Nincs egy igaz férfi aki beléd hatoljon,
mert a saját istenséged foglal el folyton,
és azt gondolod, a hatalom fojtogat,
de csak a sátán az, ami hívogat,
te nem vagy se nő, sem férfi,
te vagy az, akit a kutya sem érti.
Kivonulsz minden ellen, ami jellem.
Nem érted, és meg sem kérded,
hol a helyed a sirámok helyett,
mert te csak követelsz, és akarod,
és nem veszed észre te ökör,
hogy magad marod a mélyre,
a pokol legmélyére,
oda, ahonnan se anyád,
se apád nem tud érted nyúlni,
csak a lapát, mi elföldel, mert te ennyi maradtál:
született hamu, nem ember,
csak egyenlő a földdel, amibe való,
amekkora tahó. Nem tiszteled a létet,
kikaparod a méhet, mivel vagy te több,
mint a magzat, amit gyilkolsz,
a saját lelkiismereted elől iszkolsz
a szexbe, az ismeretlenbe,
holott megadta neked az Isten,
ami emberentúli a szexben:
az odaadást, a befogadást,
amit csak a szerelem ad,
de te csak maradsz magad:
a magányodban, az önzésedben,
a mérhetetlen istentelenségben:
welcome in our new world!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Düh
· Kategória: Vers
· Írta: Fatyol
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 327
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 351
Jelenlévők:
 · Berpalota
 · gazzo


Page generated in 0.2099 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz