Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Jelenlét

, 101 olvasás, Bánfai Zsolt , 7 hozzászólás

Elmélkedés

vannak pillanatok, melyek úgy múltak el,
hogy nem is voltak - és voltak,
melyek inkább ne lettek volna.
vagy ha voltak is, én nem akkor és nem ott voltam – jelen.
igen, voltak pillanatok, mikor nem voltam.
jelen biztosan nem - pedig jelen lenni: fontos.
ez egy hullámsáv, mint a rádió: adás és vétel, kommunikáció.
a ketrec, melyben élünk, sáros, mocskos és foltos.
szennybe ragadt Faraday-kalitka: kiszűr és leárnyékol.
a jelenlét áldás és ajándék.
a magyar nyelv pedig csoda:
ugyan melyik nyelv tudná még hűen kifejezni,
hogy képes vagyok a felettes énemmel kapcsolatba lépni,
ha jelen vagyok? ha rajta vagyok a jel-en.
Mózes jelen volt, amikor a pusztában felemelte a kígyót.
ekkor megszületett a kereszt.
centrumában az itt és most.
ez az egyenlő szárú kereszt misztériuma;
ahol a cselekvés az időből jelent metsz –
vertikum versus horizont
(apropó horizont: a Nap izzást ont…)
ez a középpont - az egyensúly - a létezés titka
itt kellene élni - de a jó gondolkodás - sajnos ritka.
itt és így hibázzuk el mindig – és ezért múlunk el.
az ember megoldotta, ahogy szokta:
a Megváltót is ide szegezte fel...

/agnus dei qui tollis peccata mundi –
dona nobis pacem… zengi az angyalok kara/

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Bánfai Zsolt
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 20
Összes: 31

Page generated in 0.0497 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz