Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Érzelemmentesen

, 60 olvasás, Divima , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk



Löktél már a kutyáknak
télvíz idején szerelmet,
elástad-e sárból szült
fényesre tépett lényedet,
könnyhomályos szemedet
mert valaki megvezetett?
Kopár hegygerincen, mi
fuldokolva megevett,
átkulcsolta hitedet,
nem engedett,
csak nevetett,
csak nevetett.

Sikítottál néma szájjal,
tettre sosem rest
étvággyal,
a zűr sokszor
beléd talált,
pallosjogon
nem fértél át,
kiáltott az epéd, májad,
közben kifolyt
langyos nyálad,
sors ütötte, meg a hátad.
sors ütötte, meg a hátad.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Divima
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 6
Kereső robot: 18
Összes: 42
Jelenlévők:
 · hegeanna
 · karolyszabo
 · Kavics
 · PiaNista
 · Rawelli
 · Tarpay


Page generated in 0.0423 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz