Molnár vagyok üres malomban,
ki malmának sarkait, elszórt szemek után kutatva
szemének dúlt tekintetével
ezredszer nézi át...
Molnár vagyok üres malomban,
ki malmának sarkait, elszórt szemek után kutatva
szemének dúlt tekintetével
ezredszer nézi át.
Ki tenné dolgát, de dolga nincs tovább...
Szúró szívéhez szorítja két,
- immár haszontalan - kezét,
majd dühre vált a tenni-képtelenség,
mert eszével tudja, lelkével átérzi:
itthon, s régi rögben az áldott föld alatt,
ürgék és önző hörcsögök harácsa folytán
elrejtve, mélyen meg van még a mag,
amellyel ő életre-éhes gyermekét
az Igazságnak fölnevelhetné.
… csak hozzájutni nem képes szegény.
A molnár-pap vagyok,
ki malom-templomában
a garat-oltár peremére áll.
Mást nem adhat; így önmagát veti
a lelket őrlő korongok közé.
S mert itt az ész már ítész nem lehet.
Hát szívetekből ti döntsetek!:
eledelül?
áldozatul?
Online látogatók:
Látogató: 65
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15 
Összes: 81
Jelenlévők:
