Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Sors
    5. ›
  5. Hajtások

Vers: Hajtások

, 206 olvasás, Bánfai Zsolt , 8 hozzászólás

vers, versek, sors, végzet, fátum, karma,

Sors

Kápráztató a csendes napfény:
lengő bársonyfüggöny,
ajándék a világnak –
Isten tenyeréből csorgó áldás
egy éppen hajtani készülő,
aprócska virágnak.

Moccan minden, bizsereg,
könnyű szellő evez a vizeken,
zsibonganak a madarak –
ébred a város, nyújtózik,
és álmosan még arrébb tolja
a járdára ragadt házakat.

Gurul a nap az égen,
éledezik az erdő, nádas,
serken a sűrű berek –
fűszál csillan a réteken,
de bokrok alatt henyélve
napoznak a vérebek.

Kemény a világ,
ám gyilkosként is gyönyörű –
hangosak a botok és fegyverek,
mindenütt hajtók ütik a tájat:
szóljatok az őzeknek,
hogy meneküljenek!

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Bánfai Zsolt
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 186
Regisztrált: 2
Kereső robot: 31
Összes: 219
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi
Page generated in 1.2937 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz