Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Halál
    5. ›
  5. Félelem

Vers: Félelem

, 125 olvasás, zitaolah , 1 hozzászólás

vers, versek, halál, gyász, elmúlás, enyészet, végzet,

Halál



Körülöttem minden sötét,
a szobám homály fedi.
A falakon piros betűvel:
szeretlek ismeretlen valaki.
Képeid kezemben,
az emlék égeti szívem.
Fájdalom járja át a testem,
keserű méreg vagy nekem.
A félelem átölel, mélyen elmerülök.
A halál már csak képzelet,
átláthatatlan köd.
A fájdalom sebeket ejt rajtam,
vérző csíkot húz a kezemen,
Elönt, elborít mélybe ránt.
Az élet nélküled mit sem ér, azt hiszem.
Sötét falaimon vérben forgó szemek.
Bűn lepte szívemben hatalmas szörnyetegek.
Mindig csak rád gondolok, és rólad álmodom,
pedig tudom, hogy már nem vagy,
meghaltál tudom.

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: zitaolah
· Jóváhagyta: marisom

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 33
Jelenlévők:
 · Bogáncska
 · Sutyi
Page generated in 0.0404 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz