Navigáció


RSS: összes ·




Regény: A jövő hírnöke 01.

, 451 olvasás, Ravain , 8 hozzászólás

Elmélkedés



„A múló idő csak egy fogalom, ha nem befolyásoló tényező. ” kelt életre tudatomban a gondolat, de természetesen tisztában voltam vele, hogy nem tőlem származik.
„Ezzel meg mire célzol Gömbi? ” kérdeztem ugyancsak gondolatban anélkül, hogy megfordultam volna. Nem volt rá szükség, mert tisztán éreztem a pulzálását nagyjából két méternyire a hátam mögött. Ez volt az a távolság, amit, ha tehette mindig megtartott. Persze adódtak olyan szituációk, amiket általában én idéztem elő, hogy közelebb kerültem hozzá, de úgy egy méternél még sosem közelebb. Mellesleg a neve tőlem származott, és amennyiben gomb formája lett volna, természetesen Gombinak nevezem el.
„A lelkiállapotodra. ” felelte, s tudtam, lélekelemzés következik Gömbi módra, és nem is kellett csalatkoznom.
„Szeretnéd az Időt, egy térugró űrhajóvá alakítani, hogy másodperc töredéke alatt teljen el a negyvenkét év, mikor majd kiléphetsz a Menedék ajtaján. ”
Ha már szóba hozta a Menedéket, illik pár mondatot írnom róla. Építésze bizonyára anyaghiánnyal küszködött, vagy csak nem szokványos építményt szeretett volna az ég felé emelni, mert az egyemeletes üveg gúla, három-három ugyancsak üveg falú szobával, s közepén csigalépcsővel, nem nevezhető szokványos épületnek. Még szerencse, hogy a falak elsötétíthetők voltak egyetlen parancsszavamra, hála annak, hogy közvetlen kapcsolatban álltam a számítógéppel. Különben bárki nyomon követhette volna életemet anélkül, hogy beinvitáltam volna, ha mondjuk letáborozik a Menedék előtt. Persze az más kérdés, hogy tudtommal én vagyok az egyetlen élő ember a Földön, így túl nagy nézőközönségre nem számíthatok, még ha tévednék is.
Ezt természetesen majd kicsit később kifejtem bővebben, de most visszatérek Gömbihez, ki úgy gondolta szeretném felpörgetni az idő múlását lényegében maximumra, és nem is tévedett.
„Mindig is tudtam, hogy belém látsz. ” fordultam meg. „Legalább ismernéd el végre. ”
„Jó, elismerem, ha szeretnéd, hogy hazudjak. ” adta be a derekát sajátságos módon, bár ez a hasonlat egyáltalán nem illett alkatára. Ugyanis hatszor hat centi átmérőjű, lebegve pulzáló fehér gömbként funkcionált, igaz, bizonyos események hatására néhányszor már változott a színe és a mérete, de erről majd az adott történésnél mesélek részletesebben. Gondolom már voltak sejtéseid térbeli megjelenéséről a neve alapján, persze, lehetne például egy beszélő földgömb is. Igen, a „voltak sejtéseid” kifejezést Számodra címeztem, ki épp most olvasod ezeket a sorokat. Bár rögtön helyesbítéssel kell élnem, mivel nem szeretnélek félrevezetni. Ez nem egy szokványos értelemben vett történet, amely az író fantáziájában megszületett, hanem üzenet a jövőből. Tudom enyhén szólva kétkedéssel fogadod ezt a felvetést, sőt, ha jól érzékelem még mosolyogsz is rajta. Nos a továbbiakban a gondolataimmal feltöltött oldalak választ adnak rá, jogos volt e hitetlenkedésed, vagy pedig, ahogy haladsz előre, úgy tárul fel előtted a múlt és a jelen összekapcsolódásából a jövő, akár egy hatalmas kirakós játék, melynek Te is fontos része vagy.

/A folytatásban majd természetesen mesélek magamról is, bár nem én vagyok a „történet” lényeges szereplője, hanem többek közt Te, ki még mindig olvasod-e sorokat. Miért? Bízok benne időben kiderül. /

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Regény
· Írta: Ravain
· Jóváhagyta: Aevie

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 214
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 242
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.145 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz