Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tündéri dal

, 111 olvasás, nagyvendel , 0 hozzászólás

Ezerszín



Duó vers



ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES---- NAGY VENDEL


Tündéri dal, szárnyal az ének,
e versedben fogan az élet!
Száguld Benned a lélek,
vagy a végítélet?
Hiányzik az életigenlés,
a lelki, testi fényesség,
marad a testi restség,
gondolkodom akár a Nagyok,
ha lettem is, miért vagyok?
Valahogy mindig ilyen az élet,
vannak jó, és rossz tündérek.
Ám hozzám a rosszak jönnek.
Jó tündér, én nem adom fel!
Téged várlak türelemmel.
Néma vagyok igen régen,
barátom bír szóra engem.
Néha a fellegekbe szállok,
sokszor ólomcipőkben járok,
visszahúznak az álmok,
jobb időkre várok.
Előbújok mint egy virág,
hadd ismerjen meg a világ,
néha száraz kertem földje,
megöntözi szemem könnye.
Sómarta árkok arcomon,
nem szűnik a nagy fájdalom.
Cserepes szájjal kimondom,
én bizony ezt már nem hagyom!
Rálépek most egy új útra,
jó barát segít ím újra,
szivárvány könnyeim mögül mosolygok reád szeretettel.

SZEKSZÁRD 2019. MÁRCIUS 27.

.......

...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 194
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 219
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1531 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz