Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Bennem él

, 123 olvasás, Magyar Anita , 3 hozzászólás

Szerelem



Simogat… mint lágy szellő a tengerparton,
Mely olykor heves port kavar,
Majd romos látványt hagy maga után,
Lassan eltávozik a vörös Nap sugarai szárnyán.

A Nap… sugarai vörösen izzanak az égen,
Mintha ő uralkodna a földkerekségen,
Majd vakító fénye hirtelen eltűnik,
Szívem szapora dobogása nem szűnik.

Nem szűnik… inkább egyre gyorsabban kalimpál,
Ahogy meghallom hangos lépteit,
Érzem, ereimben forrni kezd a vér,
Mikor szemei a szemeimmel összeér.

A szemei… melyek perzselő szikrákkal tudatják velem,
Minden egyes találkozáskor, hogy szeretem,
Mosolya maga a csábítás szenvedélyes ereje,
Ráncok feszülnek az arcon, a sármosság jele.

Az arcon… melyet olykor jó megérinteni,
Melyen ott vannak az édes, gyengéd csókok emlékei,
Majd elveszni egymás karjában,
Kéz kezet szorítva a másban.

A másban… ahol nincs szükség szavakra,
A félhomályban érzéki csók talál az ajakra,
A tűz lángnyelvei magasra lebbenek,
Határtalan utat adva az érzelmeknek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Magyar Anita
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 197
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 221
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1833 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz