Oly fájdalmas a búcsúzás, mint a mérges szömörce,
ahogy kapaszkodva belevág a húsodba, őrülten ragaszkodva.
Fiatal voltál, s a fiataloknak nem jár halál,
a fiataloknak kacagás és nevetés dukál.
Emlékszem, még most is emlékszem beszélgetésünkre,
tele voltál reménnyel, hittel, oly könnyedén vetted az életed,
erős voltál, s az égiek által rád mért csapást könnyedén telibe kacagtad,
ez voltál igazán, te magad!
Játszottál a reménnyel, s mutattad az erőt,
a fényt amely minden akadályt legyőzött.
Láttam magam előtt élettel teli mosolygós arcodat,
majd megjelentek a felhők és beborult az ég,
többé már nem ragyogott a fény.
Láttalak magam előtt összetörve, betegen,
de te még így sem adtad fel a harcodat,
hiába áztatták könnycseppek az arcodat,
a lelked mindig erős maradt.
Az ember lelke erős, ott ahol hit van,
de hiába erős a lélek, ha megtörik a test,
egy harcos voltál, akit soha senki el nem felejt!