Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nincstelen

, 65 olvasás, Magyar Anita , 3 hozzászólás

Bánat



Arcul üt az igazság
Tányérom üresen hever
Ez pimaszság
Eszem, s kezem mindig dolgozott
De mégis nekem a koldulás jutott

Eltorzult tükörben az arcom
Töröttnek látom életem
Véget ért az én harcom
Testem, s lelkem meghátrál
Mikor megállék a Dunánál

Szemétdomb tetején taposok
Szoborként feszülök
Magam után semmit nem hagyok
Lekötött szemmel a folyóba ugrok
Hullámok habjain sodródok

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: Magyar Anita
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 1
Kereső robot: 8
Összes: 26
Jelenlévők:
 · Fatyol


Page generated in 0.0379 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz