Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ad abszurdum

, 409 olvasás, Vox_humana , 15 hozzászólás

Néhány szóban

    Fekete angyal suhan fölöttünk,
    kivont kardjára tűzve az idő,
    végtelennek álmodott örömünk
    vércseppekben széthulló miliő.

    A fecskék fészkében denevérek,
    Picasso zöldre fest egy hallgatást,
    cinkos mosolyomba rejtenélek,
    de Vénuszon keresel vadcsapást.

    Sarud foszlott, társaid csillagok,
    a Hold és Föld között bolyongva jársz,
    alant vörös rózsakert illatoz' -
    vándormadár szívvel hazatalálsz.

    Lélekgyermeked álmatlanul sír,
    szavaid mohón magába szívja,
    édes betűd csoda-csöpp elixír:
    szomját, vágyát, éhét csillapítja.

    Fekete angyal suhan fölöttünk.
    Az időt kivont kardjába fűztem,
    végtelenbe ébredő gyönyörünk
    hamuvá porladt az izzó tűzben.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: Vox_humana
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 61
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 84

Page generated in 0.0709 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz