Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tükör

, 57 olvasás, zitaolah , 2 hozzászólás

Elmélkedés



Nézem magam a tükörben.
Nem ismerem fel akit látok.
Papír börre rajzolt vonások.
Csillogás sincs a szemekben,
csak valami zöld közöny.
Szintelen függöny a könny.
Nem látszik érzelem az arcon.
Élettelen porcelánbaba.
Kihullik hajából a fény.
Egyszer kilép a tükör mögül.
Levesz majd magáról,
mint egy elszakadt ruhát.
Megmutatja, hogy igazából milyen.
Ès majd minden érzést látni lehet,
mert semmit sem sem titkol.
S ami a tükörben egész és hibátlan,
kiderül, hogy belül darabokra tört.
Szilánkok, amik vágják a húst.
Látszanak majd az eleven sebek,
bennük lüktet az igazság.
S a vér elmossa a titkokat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: zitaolah
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 30
Jelenlévők:
 · kisssp
 · Szati


Page generated in 0.0415 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz