Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Fantáziálom

, 830 olvasás, Kankalin , 57 hozzászólás

Szerelem

Amint leszáll az est, szobám falára
vetítelek, s velem leszel ma éjjel;
megálmodom, hogy ölsz a szenvedéllyel,
s ölelsz magadhoz úgy, miként az árva,

a pille párna elpirul ha látja,
s az ablakon szökő parányi fényjel
benéz közénk, de nem szakítja széjjel
az ajkaink, habár busás az ára.

De jaj, felébredek kihűlt magamban,
hiányod ég, patakja marja bőröm,
hajam csatak; ma nélküled maradtam,

pedig tudom, ha érkezel, nagy Ő jön,
de félhomály mögött üres falam van,
s Te nem vagy itt, hiába képzelődöm.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Szonett
· Írta: Kankalin
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 303
Regisztrált: 2
Kereső robot: 25
Összes: 330
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.4646 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz