Navigáció


RSS: összes ·




Haiku (Vegyes): Anna haikui

, 442 olvasás, marisom , 19 hozzászólás

Természet

Fényt szőtt fotonból,
hegedűre hangolta,
időcsipke lett.

Biccent a sötét,
és Isten árnyékába
gyűlik az este.

Jégen bolyongó
milliók, vészmadarak
csonkolt szárnyai.

A szép perc gyermek,
nagy barna tekintete
dunyha alá bújt.

Öten testvérek.
Apró kezén mutatja,
ő a hüvelykujj.

Tán eszes szamár,
ha lónak hiszi magát,
mégis csak - csacsi.

Tükröződő hold.
Fényes pókhálószálon
feketedő tó.


A fák tetején
ülnek, sírnak a felhők.
A Nap szeme rőt.

Kék váza az ég.
Benne alszanak télen
a cseresznyefák.

Oszlik a homály,
gólya vérzik elhagyott
gyárkéményeken.

Ott a magasban
fázik jóisten lába.
Köd a dunnája.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Haiku (Vegyes)
· Írta: marisom
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 315
Regisztrált: 1
Kereső robot: 32
Összes: 348
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2561 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz