Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mérföldkövek

, 462 olvasás, Vox_humana , 21 hozzászólás

Sors

    Látod, egy mérföldkövön túl vagyunk,
    szemünkből itt kihunytak a fények,
    ígérted, tavasszal majd szárnyalunk,
    szívünk egy virágos réten ébred.

    Éjjel csalogánytrillát hallgatunk,
    s öntudatlanul meséket szövünk,
    holnap talán már meg is halhatunk,
    izzón, lázban égve ölelkezünk.

    Szerelmünk rejtőző varázsa csönd,
    csillagragyogásba szőtt képzelet,
    kéz a kézben sétálunk odafönt,
    s elfelejtjük e rongyos életet.

    Léthé medrében habzsolunk gyönyört,
    méhviasz létünk a nyárba merül,
    könnyben fogadkozunk, dalunk öröm,
    holnap árva tücsök sem hegedül.

    Látod kedvesem, fényévek múltak,
    őszünk, ha volt, lehulló pillanat,
    korhadt fákról fagyott varjak hullnak,
    végtelen álmunk mára szétszakadt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Vox_humana
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 57
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 83

Page generated in 0.0666 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz