Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tükör világ

, 59 olvasás, Oasev , 1 hozzászólás

Elmélkedés



A fehér angyalok szűz-lepedőjét néztem odakint, mely lassan hullt fejemre a fellegekből! A hattyúk égi táncukat járták a tükör-jégen, s éreztem, hogy lelkem gubbaszt a csöndben, s már a hideg fenyeget. A világot: mely tág s összetett nem vágytam megérteni! Szerettem volna megismerni, hogy vajon melyik tükör-énemmel kell majd leszámolva, magamban félelmeim gyökereit – farkasszemet néznem?

Az égbolt halvány mennyasszony-arca galamb-lélekké vált. Gyönyörű volt. A dermesztő dér könyörtelen pillantását néztem, s megfejtettem mit is szabad, s mit kell feltétlen megcselekednem: Az örök szeretet hangjait kellett volna hallgatnom némán, s mindegyre figyelve s minden percben kutatva.

A mostani Tükör világ a végtelenbe nyúló piciny részecske lett, melynek kristály-szemében gyémánttá változott át a teljes világegyetem: az ember küzdelme csak álom marad, örök hallucináció!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Oasev
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 16

Page generated in 0.036 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz