Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A hajótörött halála/Ripacs Martin

2019-03-03 08:30:02, 148 olvasás, Szucsj, 16 hozzászólás

(W. Goldingnak)

Homokfövenyen szomjazó pergamenbőre
sárgásfehér izzás.
Testében a lángoló
sajgás a kék óceán végtelenségéig ér.
Ferde síkok, hasadó hullámok dőlnek rá.
Szeme hívogató délibábűrre, lázálomra
réved.

Belenéz:
ámuló pupilláján fénykorbácsnyom.
Csontjaiba üresség hatol és kongó
fájdalom rázza;
fantomizzadságcseppek
féregkaravánja csonka testét
körbe-körbe járja.

A bomlás előcsarnokában
szárnyas kígyó lebeg,
pikkelyes medve kúszik felé,
megpatkolt madarak kopognak agyvelején.
Érzi a halál sós ízű szelét.
Előtte,
akár egy partra vetődött bálna,
a köztes lét húsevő szemérme függőleges
redőit kitátja.
És
a dagállyal közelít
vérének apálya. [center]

Halál

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: Szucsj
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 5
Kereső robot: 13
Összes: 35
Jelenlévők:
 · Ifjabb_Tok
 · jeneyi
 · kovacsgabor
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.0433 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz