Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Enthymema II.

2019-02-26 08:00:01, 365 olvasás, Magyari Emese , 9 hozzászólás

vers, versek, gondolat, gondolkodás, merengés, tűnődés,

Kín-obeliszkek, arany kövek és plusz fájdalomékek,
azt hittem: mind-mind az egekbe emelnek e kincsek.
Ó, mire erre feleszméltem, hogy téboly uralja,
s álmaim űznek föld-tova, szívemet egy duhaj óvta...

Tiszta fehér mozaikfelhők friss fényt eregetve,
- később már hamis éj-ében függönyt teregetve -,
óvjatok engemet, ezt a sivár naplelkemet. Égek.
S félek. Mind kísértetesőnek cseppjei vernek.

Mintha egyiptomi tömbből készült szfinxre emelne,
szikra-szemű szellemként szítna az ő ”feketéje”;
újra javallt: Ámon kies űrbirodalma ─ de én nem,
nem kérem! Hitem az, hogy amim szent, el ne cseréljem!

Kinyomtatom