Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Véges végtelen

2019-02-25 09:42:25, 253 olvasás, Simply , 4 hozzászólás

vers, versek, bánat, szomorúság, bú, bánkódás, keserv,

Huszonnyolc évedre tisztán születtem.
Forrongó honban kevés volt mit ennem.
Friss tejért mentél, tankokból lőttek,
elszántan fordultál szembe a csőnek.

Temetted bátyám, kiálltad keserved,
bölcsőjén múlást méltatlan’ nevezted.
Harcoltál, karcosan rengettél mának,
lánygyerek viseltem, ikerként árnyad.

Percekben múltunk, kockámat más vette,
cinkostárs sarjad friss lelkem hám kezdte.
Felnőttből lassan gyermekké hajlottál,
fáradtam, mégsem érhettem fel hozzád.

Előid vágytad, sem ettél, sem ittál,
terhed, az élet, letetted... csönd diktál.

Miért, hogy a gyermek felnő, és bárhol
borostyán-könnyekben emléket ápol.
Damoklész kardja lóg felette újra,
jövőjét öröktől ágyazza múltja.

Kinyomtatom