Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nincs végállomás

, 80 olvasás, Oasev , 3 hozzászólás

Bánat





Esett a könnycsepp az égből,
mégsem volt hideg az idő,
merev csontjaim kikacagtak, hogy végre
a szabadban mozoghatnak.

Az utca túlsó oldalán rám kiáltott egy zöldséges autója,
ezt gyorsan az emlékeim közé véstem, s átkeltem az úttest szürkés
folyamán a buszmegállóba. Kedvenc sofőröm köszöntött s már előre kinyitotta előttem hatalmas óriása kopottas ajtait, majd versenyt futva a szelekkel útnak indultak a kopottas gumikerekek.

Szárnya keltek még ébredő gondolataim, s
nyitott szemeimmel álmodtam meg a csodát,
ám hirtelen kedves szekerem megállt az égövön,
melynek Tejútneve: Végállomás
S pilótám érdes s kemény hangon reám kiált: ,, S busz kocsiszínbe megy leszállás! ”

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: Oasev
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 27

Page generated in 0.0407 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz