Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Petőfi naplójából

, 423 olvasás, Kavics , 11 hozzászólás

Ezerszín

„… Most menjünk egy censorhoz, és vele írassuk alá a proclamatiót és a Nemzeti dalt! kiáltott valaki.
– Censorhoz nem megyünk, feleltem, nem ismerünk többé censort, el egyenesen a nyomdába!
Mingyárt beleegyeztek és követtek.
Landerer nyomdája legközelebb volt hozzánk, oda mentünk. Jókait, Vasvárit, Vidacsot és engem neveztek ki küldötteknek, hogy a sajtót lefoglaljuk. Mi megtettük azt a nép nevében, s a tizenkét pontot és a nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték… ” (*)
... VOLNA, ha Landerer nem jajgatott volna kezeit tördelve:
– Jaj, Sándor úr, nagy baj van!
– No, hát mi lenne az? Fél tán kegyelmed kinyomatni ezt a rebellis irományt?
– Nem arról van szó… A császári biztos tegnap este felpakoltatta egy társzekérre az összes ólombetűt – pontosabban az összes magánhangzót, mert az összes betűt nem bírta volna el a szekér -, és már indultak is Bécs felé.
– Hű, az áldóját, ez tényleg nagy baj! Semennyi magánhangzó nem maradt?
– Sajnos nem – válaszolta letörten Landerer.
Ekkor azonban egy inas rohant elő lelkendezve a hátsó kis raktárból.
– Landerer úr, Landerer úr! Találtam egy rekesznyi magánhangzót!
– Akkor meg vagyunk mentve! – kiáltottam fel.
Landerer rápillantott a rekesz tartalmára:
– De hát ez csupa E betű! Csupa nagy és kis E betű! Ezekkel nem lehet…
„Ezekkel nem lehet… ” – csengett a fülemben. Biztos, hogy nem lehet?? … Vajon mely nyelv merne – a magyaron kívül…?!
– Landerer uram, papírt, ceruzát gyorsan!
Nekiláttam tehát. Harmadfél óra múlva ezt adtam Landerer kezébe, aki azon nyomban a leggyorsabb kezű szedőjének adta át:

Nemzetem verse

Keljetek fel, gyertek velem!
E percben kell cselekednem!
Rekesszenek be esetleg?
Ez kell nektek?! Feleljetek!
Nemzetem szent fejedelme,
Megteszem,
Megteszem: e nemes tettet
Szervezem!

Fegyenc jelmezem leteszem,
Fenyegetett lett kezdetem,
Mely szertelen szerethetett,
Temetetlen nem lel enyhet.
Embereknek szent szelleme,
Megteszem,
Megteszem, de gyertek velem
Lelkesen!

Jellemtelen gyenge ember,
Berezel, mert veszne menten
Legbecsesebb ennek: feje
Bezzeg nem becses nemzete.
Egek kegyes fejedelme,
Megteszem,
Megteszem, mert egyre szenved
Nemzetem!

Fegyenc jel – nem edzett penge,
Ezen fegyver szebb kezedbe’,
Levetettem fegyenc jelem!
Jer, feledett fegyver, velem!
Emberlelkek segedelme,
Megteszem,
Megteszem: kell nemzetemnek,
S kell nekem!

Nemzet neve szebb lesz egyre,
Terjed ezer esztendeje
Beste ellenfelek szennye
Egyszerre lesz elseperve!
Rettegett, szent ereje e
Nemzetnek,
Megtennem e lehetetlent
Engedd meg!

Elszenderedettek kertje,
Gyermeked felkeres benne,
Elrebeg egy szentelt verset
Emlegetve neveteket.
Legfelkentebb szentek szentje
Megteszem,
Megteszem, de nem szenvedek
Vesztesen!

- - -

2011 - 2017
A régebben itt már közölt, eszperente nyelvre ferdített “Nemzeti dal”-t bővítettem egy hangyacsápnyival.
(*): Részlet Petőfi valódi naplójából.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Ez+az
· Írta: Kavics
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 57
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 83

Page generated in 0.0692 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz