Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Kiből kihajt a blues…

, 172 olvasás, Kankalin , 14 hozzászólás

Megemlékezés

Szakadt a dallam egy kopott gitáron,
árva húrokon varázsa visszaint.
Fáj a fán magánya, hallgatom megint...
mámora mától csak távoli álom.

Szaggató a múltja, duplán halt belém,
legenda éledt az észak-ír nyomán;
átfolyik véremen, áramként talán,
s magával ébreszt a szétfoszlott regény.

Kiből kihajt a blues, az sosem hal el,
sírni nincs okom, mert élve távozik,
futamra ráemelt örök hangra lel,

tört acélon nyúzza égi bundjait,
ujja virtuóz, s az éjre ráfelel...
már megnyugodva, újra éltetem Garyt.




Megjegyzés: Gary Moore emlékére (1952. április 4. - 2011. február 6.)
Zene: Gary Moore - The Loner

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Szonett
· Írta: Kankalin
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 0
Kereső robot: 7
Összes: 21

Page generated in 0.0547 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz