Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lárma

, 132 olvasás, inner linger , 7 hozzászólás

Sajgó lélek

Féregszájú lárma dögszava hallék,
megágyaznak benne, mintha mást sem kérnék.
Rongyos takarója, rozoga az ágya,
ha mozdulok balra, kitörik a lába.
Ha mozdulok jobbra, balra löknek rögtön,
szóval sózzák mellem, mert sokáig tűröm.

Gyermekarcukon most szájuk vadul habzik,
fröcsögve őrjöngnek, a szóbeszéd bagzik.
Betömném a szájuk szürke párnájukkal,
felitatnám nyáluk hazug ábrándjukkal.
De én bénán fekszem, s várom, ki fog rúgni,
mantrázva a jelszót: ezt most ki kell bírni.

Felhördül egy kövér, szőrös képű veszett,
vörös pofájából arcomra köp egyet.
Azt üvölti: "hazug! ", pedig ő nem tudja,
ő az, ki szétteszi lábát, mint egy kurva.
Nem tudom, hogy dühe alszik már, vagy ég-e?
Nem tudom, még tart-e, vagy már régen vége?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: inner linger
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 19

Page generated in 0.0378 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz