Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Beletörődés

, 290 olvasás, Alexa , 24 hozzászólás

Bánat

Ma is az ivóban lakomázik,
sorra ömlik le garatján a folyékony kenyér,
számtalan pohár fenekétől csuklik,
s a hatalomvágytól duzzad zsigeriben az ér.
Szeméből szikrát szór a gyűlölet,
melynek csupán egyetlen parazsával gyújt egész
lényemben pusztító erdőtüzet,
hol boldogságom magva havas kietlenbe vész.
Újra tölt… ma már talán utoljára,
remegve számolom a múló másodperceket,
míg könnyem hull a kifent kaszára
- magam éleztem, hogy tűrtem a kínzó éveket -,
közelít… mint ki ingoványba lép.
Elsodorja a mámor, mi lassan emészti fel,
ujjaim közt elmosódik a kép,
s repedező falak sarkában magzatpóz ölel.
Mintha most megnyúlna a pillanat,
égető kezének nyomában véraláfutás,
mely ajkamra vésett keser’ álmokat,
hogy soha ne feledjem, mit sem ér a lázadás.
Dühét oszlatja el a virradat,
lelkem akár a kitörő vulkán, úgy morajlik,
megváltásért mindhiába kiált,
csak zokog s vár, míg Ő az ivóban lakomázik.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: Alexa
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 6
Kereső robot: 15
Összes: 34
Jelenlévők:
 · hegeanna
 · Kavics
 · Magyar Anita
 · Öreg
 · Tiberius
 · vargaistvan


Page generated in 0.0281 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz