Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Emlékmű

, 141 olvasás, Bánfai Zsolt , 12 hozzászólás

Sajgó lélek

fénylő gyökerek marják a gránit szívét,
mind egy-egy korábbi emlék, tömb a kőből -
rajtuk a szivárvány szűri át millió színét
és gyöngyök gurulnak le a kihűlt felhőből

koppanva hullanak kíváncsi kavicsok közé,
majd úsznak el a szürke folyó partján
szívemből folyva, mint az ezerarcú gyökér
holdfényben vérzik a gránit, pendül a baltám -

rajta az erezet, szövete villan, felhőkbe ér
sírva nyílnak árnyakba bénultan a szárnyak -
álomba fagy egy hűvös szürke levél,
s a madarak dermedt maszkokban járnak


BZS 2019. 01. 07.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Bánfai Zsolt
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 4
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 17

Page generated in 0.0578 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz