Vakos verses mese
Vakondok okok
Papa, mesélj nekünk!
Körülvesz egy csudavilág,
körbe ülnek az unokák.
Mindegyik mesére vár,
egy fiúcska és két kisleány,
kinyílik a mesetár,
az örök kíváncsiság
gyakran visszajár.
Papa, mesélj,
olyat, amilyent csak te tudsz,
amelyik a te szavadon fut,
és a boldogságig jut.
Papa,
Meséld el,
Milyen a csillag,
Tudom,
Nem látod,
Sötét az éjszaka,
S nem jön az álom.
Papa,
Meséld el,
Hiszen még nem értem
A tündöklő Napot,
Ami a fejünk fölött ragyog.
Meséld el
Az eget, és a földet,
A közte háborgó tengert,
A hegyet és a völgyet,
A szépen zöldellő rétet,
Ahol a barika béget.
Meséld el a
Folyót és a patakot,
Ahol isznak a farkasok,
Fogukkal harapják
A gördülő habot,
Fentebb isznak a szarvasok.
Papa,
Meséld el
A tarkálló mező
Mézes leheletét.
A zöldellő füvek
Puha kerevetét.
Milyenek ezek?
Minden olyan
Gyönyörű lehet.
Elmesélem a
Holdat és a Napot,
A millió csillagot,
Mindegyiken sárkányszív lakott,
A rétet, s a mezőt,
A tarka legelőt,
Emlékezetből mondom,
Mindenre emlékszem,
álmomban visszaidézem,
Hiszen én Sötétben élek.
Vaksi szemem, suta kezem,
gyermekarcot, kezet keres.
Íme, egy nagyot mondó mese:
Faluvégen,
Partok alatt,
Akkora nagy
Hó szakadt,
Hogy a madarak
Guggolva repültek
El az ég alatt.
A feneketlen tóba
Belefagytak a halak.
És csúsztak rajta
gyors agarak.
Éhes róka
Kergeti a nyulat,
Az meg szalad,
Ki a hóból,
Be a zöld kukoricásba.
Érik a búza,
Meg az árpa.
Süt a Nap száz ágra.
Mindenki arat,
Csak a lusta
Falu bolondja
Hűsöl a fa alatt.
Nevet, fogja a hasát,
Cudar ez a világ.
Amikor e mesét mondtam,
belealudtam,
s így folytattam:
Az unokák reám szóltak:
papa, tegnap nem így mondtad!
Folytatom, mondom...
Esik a hó,
szalad a ló.
havas fák ölén,
siklik a szánkó.
Roskatag felhőkből
párnáját rázza
Holle anyó.
Mindent beborít a
pihés hótakaró.
Szunnyad alatta
egy téli manó.
Hólepte fák alatt
oson az álom,
didergő árnyékom
lábait himbálva
ül egy faágon.
Aztán most jöhetne egy mondóka,
simítom hajukat óvakodva.
Itt van, megjött
Valaki,
Aki nem tud
Szaladni.
Jobbra dűl
És
Balra dűl,
Két picike
Nyuszifül.
Várj egy kicsit,
Hurka sül.
Mondja az Anyó,
Kisült a cipó.
Prücsök koma hegedül.
Fülemüle hangicsál
Kis egérke rágicsál.
Ugró veréb csicsereg,
Füsti fecske ficsereg.
Uhu bagoly huhorász,
Csengős csikó nyihorász,
Kicsi kocsi csikorog,
Vásott kölyök vigyorog.
Farkas koma vicsorog,
Riadt madár rikoltoz.
Szarvasbika barcog,
Tavi béka vartyog.
Fapapucsod klaffog,
Gumicsizma cuppog.
Bőrbakancsod csattog,
Kukorica pattog.
Szélfútta fa tekereg,
Korhadt törzse nyekereg.
Száraz ága recseg-ropog,
Tarka harkály kipeg-kopog.
Gesztenye hull kopp-kopp,
Ugrik a nyúl hopp-hopp.
Szaladgálunk ide-oda,
Ezredéve idestova.
Nevet a három gyerek,
ragyognak a szemek,
no, most már eljött a mese vége,
későre jár gyerekek.
Neeeee!
Papa, mesélj még!
Mondj még egy mesét!
Egyszer volt,
Hol nem volt,
igaz sem volt.
Talán lesz még.
Egyszer voltam,
hol nem voltam,
Néha nem sikerült,
Tán leszek valaki még.
Tiszta ég és Napfény,
Szemeimbe süt a fény,
nem látok semmit rég.
Tiszta ég és Holdfény,
Eljött a csendes éj.
Mindhármukon béke honol,
én őrködöm az álmukon,
paplan alá kuporodtak,
sötétségbe burkolództak.
Halkan duruzsol a kályha,
csendesen ketyeg az óra,
elringatja az időt,
készülődik a holnap.
Szemeim én is lehunyom,
mostanság van rá okom,
régi meséim hallgatom,
senki sem tudhatja meg,
hogy mikor álmodom.
Szekszárd, 2019. január 1.
|
Online látogatók:
Látogató: 79
Regisztrált: 0
Kereső robot: 19 
Összes: 98
