Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Családi

, 501 olvasás, BFanni , 20 hozzászólás

Álom

Csípőig kopottas
vízben álltunk. Mintha egy
régi nyaraláson lettünk volna.
Apát figyeltem,
ahogy tartotta a csecsemőt,
akit nem ismertem fel először.
Nyújtottam érte a karom.
Öcsém súlya,
gondoltam, akkor
én is gyerek vagyok.
Kerestem a fogást, amíg
a nővéreimre néztem.
Túl fiatalok voltak hozzám,
és hogy öcsénk lehessen.
Az arcokon mégis
minden rendben volt.
Nem láttam a magamét.
Én lehettem anyám
és a csecsemő.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: BFanni
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 210
Regisztrált: 0
Kereső robot: 37
Összes: 247

Page generated in 0.5103 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz