Csípőig kopottas
vízben álltunk. Mintha egy
régi nyaraláson lettünk volna.
Apát figyeltem,
ahogy tartotta a csecsemőt,
akit nem ismertem fel először.
Nyújtottam érte a karom.
Öcsém súlya,
gondoltam, akkor
én is gyerek vagyok.
Kerestem a fogást, amíg
a nővéreimre néztem.
Túl fiatalok voltak hozzám,
és hogy öcsénk lehessen.
Az arcokon mégis
minden rendben volt.
Nem láttam a magamét.
Én lehettem anyám
és a csecsemő.