Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Neked

, 153 olvasás, Bádogbögre , 13 hozzászólás

Ezek vagyunk

Valószínűleg szerettelek.
Te ebből nem éreztél semmit,
de mintha te is szerettél volna.
Kedves sem voltam, pedig
ez a szerelmesek dolga.
Tudtam, hogy nem lehet.
Összehordok inkább havat és hetet,
és tekintetedet
pusztítom magamban.
Úgy kellene intézni, hogy
váljunk el haragban,
csak múljon már!
Neked kell gondoskodni róla!
Én gyáván élek, és várom,
hogy perccé apadjon az utolsó óra.
Milyen lehet bízni és remélni,
hinni és sok minden van
ami milyen...?
Istenben hinni könnyű, de
milyen hinni magamban
és hinni valakiben?
A volt már kötél a nyakamon-nal
hazudnék.
Akinek egyszer volt, annak
mindörökké ott van.
Csak ott járok, ahol nincs út,
hogy ne lássák rajtam mások.
A felhajtott galléromon belül
a gondolat, amit az agyam széjjelrágott,
és talán némi jóság is szenderül.
Nem akartam, hogy megtudd,
és ha nem akartam, akkor
mi bennem ez a féltékenység-tünet?
Egy őrült világba szült
emberi őrület.

2019. jan. 10.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Bádogbögre
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 27
Regisztrált: 5
Kereső robot: 12
Összes: 44
Jelenlévők:
 · Divima
 · farao
 · Ifjabb_Tok
 · Kavics
 · Nick Jagger


Page generated in 0.0417 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz