Ó, drága, Vén Lépegető.
Jöttöddel búcsúzó, piciny Idő.
A lépcsőm gumicsizmádba reccsen -
Sokszor átázott Emberkönnyekben.
Sóhajaid csiklandoznak,
Szarkalábakkal taposnak.
Míg nyelved egy tikk és egy takk.
De mi jól értjük kristály szavad.
Vándorolj hát, találd meg önmagad,
S nézd el, hogy elállom utadat.