Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Szeretetünnep

, 139 olvasás, quentin , 4 hozzászólás

Abszurd

– Annyira fontos a szeretet ünnepe! Annyira nem szabadna, hogy a pénzből vett ajándékokról és a nagy zabálásokról szóljon – gondoltam és sóhajtottam egy hatalmasat.
A magam részéről eldöntöttem, hogy sok fontos szempont miatt rendkívül visszafogottan és nagy-nagy méltósággal közelítek az ünnephez.
Az első szempont a szeretet! Szívem legmélyéből veszek majd elő néhány szerény, de saját gondolatot a szeretetről – döntöttem el és már éreztem is, ahogy a lelkem ünneplőbe öltözik.
A második szempont a környezet védelme lesz – súgta egy belső hang és ettől meghatódtam.
– Mennyire jó ember is vagyok! – gondoltam és végigvettem a környezetvédelmi aspektust. Egyrészről, ha nem veszek ajándékokat, akkor ugye nem kell csomagolópapír sem, így nem terhelem a környezetemet (éreztem, hogy megtelek melegséggel).

– Óh – mondtam magam elé. Azzal, hogy nem vásárolok, egyben üzenetet is juttatok el a hozzám közel állóknak. Azt, hogy tőlem egyetlen igaz tüzű szempillantás, egyetlen érintés, gondolat, aurám fényének jelene többet jelent, mintha vásárolnék egy Ferrarit.
– Azzal egyébként is csak a gond van – tettem hozzá racionálisan. A szerviz, a fenntartás, a nyűg! Alacsony is, fennakad a járdán, állandóan megnézik. Hivalkodó, megjelenni vele csaknem bűn.
"Mi ez a kivagyiság!? " – gondolnák az emberek szeretteimről… sőt – biztonsági kockázat is! Gonosz emberek vadásznak a vagyonra. Különben is, egy bölcs ember mondta és én befogadtam magamba: Az életben a legjobb dolgok ingyen vannak.

– Halat sem veszek! Élhet szegény vidáman a folyóban és nem eszem meg a húsát, nem ölöm le azért a pár gramm húsért, ami kibányászok a szálkái közül. Élhet és sokasodhat! Miattam, csak miattam, azért mert így döntöttem. A mákos bejglivel sem bódítom magam, mint valami narkós – határoztam el és eltökéltségem vasból, vagyis sokkal inkább nemesacélból volt!

– Nagyon okos gondolat, hogy nem rohangászok ajándékok után sem, mint valami tévéreklámokkal szétmanipulált agyú hülye! – állapítottam meg és megveregettem képzeletben a vállamat. Az összes hipermarketben ezrével tobzódik a sok beteg, náthás-göthös krapek meg luvnya. Mindent összetapiznak. Ki tudja milyen ebolás, madárinfluenzás fazon fogdosta össze, amit a számomra oly fontosak kapnának ajándékba?
– Nem és nem és nem! – kiáltottam, mint egy Moliére darab hőse, aki meghozta döntését. – Túrót fogok órákat álldogálni a dugóban a nagy szent ünnepi és abszolúte felesleges bevásárlást intézve! Pöfékelni gázfelhőket magam mögé, miközben az üvegházhatás úgyis egyre közelebb hozza a világvégét… – Coki, nektek rátarti, pöffeszkedő kereskedők!
A legtöbb kütyü, amit megvesznek, úgysem passzol a megajándékozott ízléséhez.
A tusfürdő illatát az, aki kapja – nem is szereti, a turmixgépet pláne nem is használja.
Soroljam még? "Ócókínai" árú, persze! Meg méregdrága, azt az is kínai!
– Engem nem hat meg a sok ostoba és manipulatív reklám, amit rám okád a média – harsogtam! Boldog vagyok. Boldog, tudatos és kiegyensúlyozott. Nincs miért kompenzálnom. Teljes életet élek, és értékek mentén gondolkodom.

Egyszerűen sírtam a boldogságtól. 2018 december 23-dika és én senkinek nem vettem semmit, de nem is fogok. Minek az 522-dik ruha, minek a 932-dik gyerekjáték!? – Hahaha, hahaha és még legalább egy hahaha.
– Kinevetlek Téged bonyolult mechanizmusokkal lelket berhelni próbáló, esztelen hajszába kényszerítő, ünnepet megrontó fogyasztói társadalom! Toll a füledbe! Fityisz neked, jó nagyot, Te marketingre támaszkodó, tartalmatlan, félbéna zombi-üres lelkű bizniszünnep – gondoltam és mindezt egy szuszra! Ehelyett a lélek békéjét sugárzom majd és a kisdedről mesélek kedveseimnek, aki elhozta nékünk a szeretetet és a megváltást.
Sírtam. Sírtam attól, hogy mekkora lélek vagyok, és egyben mennyire átlátok a mátrixon! Zseni vagyok ez nem is kérdés – állapítottam meg és mielőtt bűnös szerénytelenségbe estem volna azt is hozzátettem, hogy: de nem ez számít! Az számít, hogy érzéseket tudok közvetíteni, mert létezem és érzek és oly nagyon szeretek.

– Én kérem szépen nem vagyok egy korcs, aki szeretet képtelensége miatti frusztráltságában halomra gyűjti az adósságot csak, hogy bambán és félszegen mosolyogva a Karácsonyfa alatt nézze a családtagjait, akik bontogatják a sok csörgős-csillogós papírba csomagolt – már bocsánat, de: marhaságot!
– Semmit se veszek, mert a pénzért vett ajándék méltatlan az érzéseimhez és méltatlan az emberhez – állapítottam meg és nekiálltam megírni az én drága véreimnek a gyönyörű, csodálatos és szeretetteli verseket. Csak nekik, a lelkem legszebb bugyraiból!
Jó sokáig írtam őket, mert a szavak soká jönnek a bugyrokból és szerintem úgy elfáradtam, mint egy ló az epson-i derbin.
Valami hülye csipogásra ébredtem. Hihetetlen, hogy valami rossz életű december 24-dikén, hajnali 7 óra 20-kor hív, vagy mit csinál. Ez a nyominger telefon meg öt percenként pittyeg, hogy emlékeztessen. Részemről visszahúzom a párnát a fejemre és alszok, az tuti!
– Má' megint bittyeg, hogy a ménkű essen belé! Egyáltalán hol van? A zakómban vagy a nadrágzsebemben. Ne csipogjál mááár. Elrontod a reggeli szundikálásomat.

Na, egy sms. Vagyis kettő. A Bank írt, de vajon minek? Nézzük csak. Számlámra egy olyan összeg érkezett, amiben sok a nulla. Ez jó, de kit érdekel kora reggel? Második sms. Levették a tartozásokat, amik miatt eddig kib****tul mínuszban voltam. Még mindig maradt egy olyan összeg, aminek a végén sok a nulla. Jól van, na. Visszafekszek aludni.

Most meg mit forgolódok? Relaxálni kell és visszaszámolni háromtól és aludni békésen, mint a tej, hiszen mindenkinek megírtam a verseket, és már csak boríték kell hozzá… meg esetleg egy jelképes ajándék… Valami, ami nem szól a pénzről. Például egy jó meleg papucs. Az a szeretetet és gondoskodást jelképezi és nem a pénzt, amibe került, ez világos. Na, mindegy, alszok.
– Hol lehet venni papucsot? Vajon merre van egy hely, ami nyitva van és lehet venni papucsot?
Most miért nem tudok aludni?
Kivet az ágy. Gyors fogmosás, aztán öltözés, kellene enni valamit. Á, előbb kiszaladok venni a kedveseimnek karácsonyra papucsot. A papucs az jó, az jelképes.

No, itt is a kínai bolt, szerencsére nyitva. Akkor összesen hat pár papucs… meg veszek egy ilyen aranyos sapkát is… Vagyis hármat a gyerekeknek. Ha sapka, akkor sál és ez a tündi-bündi kesztyű is, ezt gyorsan elhalászom ez elől az öregasszony elől. Hehehe, megszereztem. Na jól van, csak ésszel a pénzzel /ez is rímel, az este sok ilyet gyártottam/. Még néhány pár zokni, meg nekem egy sapka, vagy inkább kettő – ha elhagynám –, és már megyek is haza. Nyominger boltos, nem lehet nála fizetni kártyával. Tegye már félre egy fél órára! Most mehetek a bankba. Vajon nyitva van? No, itt is vagyok, akkor kiveszek egy húszezrest, vagy inkább egy ötvenest, hátha kell. Vissza a kínaiba. Ájpéjkesh end góhóm. Jelképes ajándék megvan, megyek is haza… hacsak meg nem állok ennél a játékboltnál. A gyerekeknek igazán nagy szükségük van erre a babára, erre a mesekönyvre és erre a… Mi is ez? Nem tudom, mi ez, de szép színe van. Biztos társasjáték. Mindegy, sietnem kell, mert mindjárt bezár az a másik ajándékbolt, ahol azokat a jópofa bögréket, meg ilyeneket lehet venni.
– Ne álljál már elém, te tolakodós kretén! Ilyenkor kell ajándékot venni, Te húgyagyú p*cs!?
Na, gyorsan meg kellene még venni egy-két kisebb ajándékot… Bár öcsiék tavaly klassz dolgokat vettek nekem, nem kellene lemaradni. nehogymá’ asziggyék, hogy csóró vagyok, egy nulla, egy pénztelen senki Egy jó mikrohullámú sütő, az kell, anyunak meg egy hajszárító, hogy örül majd neki. Vissza a bankba – ne dudáljál, b*zd meg, nem vágtam be eléd. Csak egy kicsit… ennyi belefér. Karácsony van, Te ostoba barom! Asztamindenit, rohan az idő, én meg sehol se tartok a vásárlással! Korog a gyomrom, de akkor is tépek. Szomszéd városban van egy sirály bevásárlóközpont, az talán még nyitva van.
Mekkora tömeg, a sok marha! Gyorsan egy három... vagyis öt kilós harcsát kérek! És várjon, három olyat is az íze miatt! Ez milyen szép, ez az arany karkötő! Ez igen! Emmán döfi! Van belőle két egyforma? Kérem szépen. Mellette elegáns shop, micsoda!? Árengedmény? Spórolok, ha költök, ez aztán világos, mint a nap. Bemegyek. Egy ruci anyának, egy az unokahuginak, ez meg a sógornőmnek. Ez a legjobb, láttam a tévében, ha futja reklámra, akkor biztos jó minőség. Persze, hogy csomagolja be! Na, a pénznek annyi, megyek, itt van terminál. Mi az hogy elértem a limitet? Hogy-hogy korlátozva háromszázezerben. Telefonálnom kell, valahogy fel kell oldani azt a limitizé baromságot, mert ez az aszaltgyümölcs-készítőgép ez nagyon jó ajándék lenne! Ne zárjanak már be, mindjárt elintézem. K*rva életbe!

Este. Hogy én milyen fáradt vagyok! Ezt a sok ajándékot három óra volt becsomagolni, hogy az a magasságos, ráadásul a világ csomagolópapírja nem elég. De a karácsonyfa alja az tele van pakolva, mint az állat. Megadtam a módját rendesen! Nem ám, mint csóróéknál, de nem ám!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Novella
· Írta: quentin
· Jóváhagyta: Aevie

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 2
Kereső robot: 15
Összes: 26
Jelenlévők:
 · boszorka
 · Tollas


Page generated in 0.0397 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz