Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nem miattad

, 137 olvasás, Securus , 6 hozzászólás

Segélykiáltás

A szavak hiányában
Megfürdetem magam.
Egy mondat az álomban;
'Bolond ez az arany. '

'Bolondok aranya ez! '
- Felvilágosítasz.
Egyszer szól így a lemez,
S rögtön lehalkítasz.

Könyörögnék, mint egy eb,
Térdelnék előtted.
Miért nem érzéketlenebb,
Mint ördögi terved?

Megint csak úgy aggódom,
Védj anyám serényen!
Túl sok ez az izgalom,
Forduljon az érem!

Kitartó a kitartott,
Ha nincs miért küzdjön.
A tétlensége ártott,
Álljon most vagy üljön?

Ugrál, visít, bömböl ő,
Hallgatja az igét,
Arcán pír bújik elő,
Infarktusa kísért.

Belehalni kéne már,
De túl könnyű lenne...
Meg sem érkezett a nyár,
Ő már könnyet enne.

Vad őzet, ha megsebzel,
Sírsz-e még, te vadász?
Vagy tán száraz szemmel
Költözik beléd gyász?

Immár hallgatag vagyok.
Ha kell, én nem megyek.
És nem miattad fagyok,
A télben remegek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Segélykiáltás
· Kategória: Vers
· Írta: Securus
· Jóváhagyta: Aevie


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 25
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0385 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz