Navigáció


RSS: összes ·




Mese: Zümike - A barátság 4. rész

, 120 olvasás, Erzsimama , 1 hozzászólás

Gyerekeknek

- Mit tennél vele? - kérdezték izgatottan, de nem árulták el titkukat.
- Dzümm-dzümm! Hát elvinném cselédnek, dolgoztatnám, és ha megnő, elvenném feleségül!
A katica és a szarvasbogár felháborodtak a dongó ötletén.

- Mit beszélsz, te? Ki hallott még ilyet! Egy hercegkisasszonyt cselédnek? Hát így bánnál vele? - mondta felháborodottan a katica.
- Mi megvédjük tőled! Takarodj a szemünk elől, ha ilyet akarsz tenni! - kiáltotta a szarvasbogár.
Csak a gonosz lódarázs volt más véleményen:
- Tőlem nem tudnátok megvédeni. Én megszúrnám és elvinném a kicsinyeimnek, hogy megegyék!
- Azt én sem hagynám, hogy megöld! - dzümmögte felháborodva a dongó.
- Na, mi van? Azt hiszitek, hogy félek tőletek? Gyertek csak, majd meglátjuk, hogy ki az erősebb! - kiáltotta a lódarázs, és támadásba lendült. De ekkor már szembetalálta magát a dongóval is, aki Zümikét nem bántani akarta, csak feleségül venni.
- Majd adunk mi neked méhikét! - rikoltottak, és összecsaptak. A lódarázs ott szúrt, ahol tudott, de neki is jaj volt!

Zümike megijedt, hogy miatta verekednek, és segítségért sietett. Nem akarta, hogy a darázs agyonszurkálja új barátait. A fák között majdnem nekirepült egy kifeszített pókhálónak. Éppen csak el tudta rántani a lábát a háló szélétől. A pók észrevette a mozgást, rohant is, hogy megraagdja a zsákmányt, de helyette az ijedt Zümike nézett a szemébe.
- Hová repülsz, méhike? Talán eltévedtél?
- Kérlek, ne tarts fel, mert nagyon sietek! Segítségért megyek!
- Ugyan, hová sietsz? Talán én is segíthetek!
- Veszekednek, verekednek miattam a barátaim a lódarázzsal, és félek, hogy végez velük az a csúnya állat!
- A lódarázs? - villant haragosan a pók seme - Na, arra én is haragszom! Tudod, mit? Segítek neked. Menj előre, mutasd az utat!

Mikor odaértek a verekedőkhöz, a lódarázs éppen újra a dongónak akart támadni. A pók gyorsan felmászott a lapulevél melletti magas fűszálra, és onnan a darázsra spriccelte ragacsos hálóját. Az ettől annyira megijedt és kapálódzott, hogy teljesen belekeveredett a hálóba, és mozdulni sem tudott.

- Köszönjük szépen a segítséget! - hálálkodtak a bogarak és a dongó.
- Szívesen. Máskor is szívesen segítek, ha kell. - mondta a pók.
- Éppen időben érkeztél! - sóhajtotta elhaló hangon a dongó - A lábam kificamodott! Nagyon fáj, nem tudok felállni!

Megvizsgálták a sérült lábat, s bizony az nem csak a kificamodott, hanem el is törött.
- Gyorsan hozzatok két erős fűszálat, bekötözöm! - kérte a többieket Zümike, aki a méhóvodában már megtanulta, hogyan kell elsősegélyt nyújtani.
Új barátai hozták is a fűszálakat, melyeket odaillesztettek a sérült lábhoz, a pók meg szorosan áttekerte a fonalával. Miután végeztek a bekötözéssel, Zümike örömkönnyekkel a szemében, meghatottan fordult védelmezői felé:
- Én vagyok az akácos ligeti Zümike hercegkisasszony. Köszönöm, hogy megvédtetek!
- Tudtuk, hogy ki vagy! Legalábbis sejtettük abból, hogy kedves és segítőkész vagy mindenkivel! - mondta a szarvasbogár.
- Örülök, hogy ilyen jó barátokra leltem! Mert bajban lehet megismerni az igazi barátot! Ha ti lesztek bajban, és szükségetek lesz valamire, én szívesen segítek! De várjatok csak! - mondta Zümike, majd felröppent. Az elrejtett tarisznyával tért vissza, amit a liliomtól kapott.
- Bizonyára megéheztetek! Gyertek! Adok a virágporból, ettől új erőre kaptok!
Örömmel elfogadták, és érezték, hogy erejük a finom virágportól visszatér. A dongó is bocsánatot kért Zümikétől.
- Köszönöm az elsősegélynyújtást! Belátom, hogy tegnap nagyon helytelenül viselkedtem. Dongó Daninak hívnak, és kérlek, ne haragudj rám, inkább legyél az én barátom is!
- Szívesen leszek a barátod, ha megígéred, hogy nem üldözöl többé!
- Becsületszavamra, megígérem! Nem fog többé előfordulni! Sőt, ha bajba kerülnél, csak hívjál engem! De most, kérem, hogy segítsetek, mert nem tudok így, sérülten hazamenni.

A szarvasbogár, Barkó, odaállt mellé, a többiek pedig felsegítették a hátára a bekötözött lábú dongót. A szarvasbogár felállt, és egyenesen hazavitte.
- A viszontlátásra, és mielőbbi gyógyulást! - kiáltozták utána új barátai.

Pók Peti és Katica is elköszönt Zümikétől, és jóleső érzéssel hazaindultak. Kezdett már alkonyodni, így sürgősen szállás után kellett néznie Zümikének is, ahol álomra hajthatja fejét. Észrevett egy elhagyott egérlyukat a lapulevél alatt. Oda befészkelte magát, és hamarosan el is nyomta az álom.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gyerekeknek
· Kategória: Mese
· Írta: Erzsimama
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 3
Kereső robot: 12
Összes: 29
Jelenlévők:
 · arttur
 · gszabo
 · Kavics


Page generated in 0.038 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz