most
avult árnyak bolyonganak
fejed felett
smirgli bársonyával
etetnek kíméletet
s te folyamatosan nyeled
keservedet
bensődet hideg rázza
bomlik a felépítmény
koordinátát vált a váza
galamb csőrében olajág
te fested képzeletre
nemesen egyszerű lenne
nevetve szaladni el
átugrani éltető semmiségeken
de itt összekulcsolt ujjak közt
templomok csendjében
csorog a végtelen
lélekőr nincs sehol
igazából birkákat terelget
a végeken