Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Platánok között

, 118 olvasás, nagyvendel , 8 hozzászólás

Természet

Üzen a platánfa,
Cakkos levélen...
Bokáig járva
Zörgő derékaljában
Repedező kérge
Jelzi a moccanó időt,
Évszázados fasorban
Költők igyekeztek
A messzire siető vonathoz,
Halhatatlanságba víve őket,
Görbe fát dobj a tűzre,
mert kanyar jöhet,
távolból egy halkuló
vonatfütty integet.
Minden évben vaskosodó
Derekát átölelve
Didergő ágain lógaszkodva
Elhozza az őszt.
Vastag hóbundába burkolódzva
Várja a jövőt,
Hogy ismét újra
Költő sétálhasson
A szekszárdi platánsoron.
Didergő szél kopogtat
a zárt ablakokon.
Langymeleg szökik hozzá
párnahuzatos fugákon.
Egyesülnek majdan
korai tavaszon.



Megjegyzés: 2018. november 21.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 19
Jelenlévők:
 · zitaolah


Page generated in 0.046 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz